Szolnoki Péter ezt írta a halála előtti utolsó posztjában: fiának küldött üzenete sokakat megérintett

Szolnoki Pétert a magyar könnyűzene egyik meghatározó alakjaként ismerték, akinek életében a színpad, a koncertek és a közönség szeretete mindig kiemelt szerepet kapott. Mégis volt valami, ami minden szakmai siker fölé került számára: a családja. A nemrég elhunyt énekes többször is hangsúlyozta, hogy három gyermeke jelentette neki a legnagyobb örömöt és a legnagyobb büszkeséget.

A Bon-Bon együttes frontembere utolsó, közösségi oldalon közzétett bejegyzésében is ezt mutatta meg. A poszt nem a pályafutásáról, nem egy új fellépésről és nem is valamilyen zenei tervről szólt, hanem szeretetteljes üzenet volt fiának, Balázsnak.

„Együtt játszottunk Balázs fiammal (igaz külön csapatban), a »Magyarország, Szeretlek!« c. vetélkedőben. Nagyon büszke vagyok rá az eddig elért eredményei miatt is, ugyanúgy, mint a másik két gyermekemre! A teljes adást az első hozzászólásban találjátok” – írta utolsó bejegyzésében az énekes.

Ezekből a sorokból is ugyanaz a mély szeretet és büszkeség érződik, amely végigkísérte a gyermekeivel való kapcsolatát. Boglárka, ifjabb Péter és Balázs mindannyian a kreatív pályák felé indultak el, és a művészet, illetve a kommunikáció területén találták meg a saját útjukat.

Édesapjuk soha nem akarta rájuk erőltetni a saját elképzeléseit. Inkább támogató háttérként állt mellettük, miközben megengedte nekik, hogy önállóan formálják a jövőjüket, saját döntéseik és terveik szerint.

Szolnoki Péter korábbi interjúiban többször elmondta, hogy otthon egészen más szerepben volt jelen, mint a színpadon. A reflektorfény és az ismertség az ajtón kívül maradt.

„Otthon sosem éreztettem a családommal, hogy ismert ember vagyok. Én egyszerűen az apjuk vagyok, ők pedig a gyerekeim. Ebbe semmilyen reflektorfény nem fér bele. Azt sem szeretem, ha bárki művész úrnak szólít, attól mindig kiráz a hideg” – mondta korábban az énekes.

Saját elmondása szerint mindig igyekezett aktívan részt venni a gyerekei mindennapjaiban, figyelte az örömeiket, a nehézségeiket és a terveiket is. Néha úgy érezte, talán túl sokat is volt jelen az életükben, de számára ez természetes volt.

Megosztás