Életének 77. évében elhunyt Martos Győző, a Ferencvárosi TC és a Volán SC egykori hátvédje, aki 34 mérkőzésen ölthette magára a címeres mezt, két világbajnokságon is szerepelt, labdarúgó-pályafutása befejezése után pedig dolgozott az MLSZ szövetségi ellenőreként is.
Az 1949. december 15-én, Budapesten született Martos Győző a Ferencváros saját nevelésű labdarúgójaként 1971-ben mutatkozott be az első csapatban, a zöld-fehéreknél nyolc idényen át szerepelt az NB I-ben, összesen 16 évig tartozott a klub kötelékébe. Miután távozott az Üllői útról, két évet a Volán SC-nél töltött el, majd 32 esztendősen Belgiumba szerződött, ahol 1984-ig, a visszavonulásáig futballozott.
Magyarországon egy bajnoki és négy MNK-aranyérmet nyert a Fradival, játszott a Dinamo Kijev elleni 1975-ös KEK-döntőben is, Belgiumban pedig 1982-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett a Waterschei együttesével.
A magyar válogatottban 1977 és 1983 között 34 mérkőzésen lépett pályára, tagja volt az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon szereplő csapatnak is.
Az 1975–1976-es idény végén átvehette a Toldi-vándordíjat, 1981-ben bekerült a Ferencváros örökös bajnokai közé.
Miután befejezte labdarúgó-pályafutását, sportvezetőként maradt a futballban: 1984 és 1991 között a Volán SC ügyvezető elnöke, 1990 és 1998 között a Budapesti Labdarúgó-szövetség elnöke, 1991 és 1992 között a Volán FC elnöke volt, később, egészen haláláig dolgozott az MLSZ szövetségi ellenőreként is.
Martos Győzőt a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Ferencváros saját halottjának tekinti.
A Martos Győző utolsó válogatott meccsén készült összefoglaló: