Egy héten át reménykedett a család abban, hogy élve kerül elő az a férfi, aki Kulcsnál tűnt el a Dunában, miután felesége és fia bajba került a vízben. A keresés végül tragikus eredménnyel zárult: a férfi holttestét a baleset helyszínétől mintegy 20 kilométerrel távolabb, Dunavecse térségében találták meg.
A család 15 éves fia megrendítő levélben búcsúzott édesapjától. Hősnek nevezte őt, és azt írta, apja önfeláldozásának köszönhető, hogy ők túlélték a történteket– számolt be a FEOL.
Családi kikapcsolódás közben kerültek bajba
A család múlt szerdán a kulcsi kikötő környékére ment kempingezni és fürdeni. A Duna azon a részen rendkívül sekélynek tűnt, ezért bátrabban merészkedtek beljebb a vízbe.
Egy ponton azonban váratlanul elfogyott a lábuk alól a talaj, az erős sodrás pedig magával ragadta őket.
A 15 éves fiú az eset után így idézte fel a történteket:
„Én próbáltam kifelé úszni, viszont semmit nem ért, apukámék ekkor még mellettem voltak, és próbáltak ők is. Én nagy nehezen eljutottam egy szikláig, és abba kapaszkodtam. Azonban nekik nem volt ilyen szerencséjük. Mire feleszméltem, őket már bevitte a víz a Duna közepére, és semmit nem tudtak tenni”
Az édesapa a bajba került családtagjai segítségére sietett. Felesége és fia megmenekült, a férfi azonban eltűnt a folyóban.
Napokon keresztül keresték
Az eltűnést követően nagyszabású kutatás kezdődött. A férfit a vízirendészet munkatársai és búvárok is keresték, családja pedig mindvégig abban reménykedett, hogy sikerült valahol partot érnie.
A keresés napokon keresztül nem hozott eredményt.
Végül szombat reggel érkezett meg a család számára a legrosszabb hír: a hatóságok megerősítették, hogy megtalálták a férfi holttestét.
A Duna a baleset helyszínétől körülbelül 20 kilométerrel lejjebb, Dunavecse térségében sodorta partra.
A Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság közigazgatási hatósági eljárás keretében vizsgálja a történteket.
„Megmentettél minket, és neked hála, túléltük”
A 15 éves fiú a közösségi oldalán közzétett levélben búcsúzott édesapjától. Szavaiból kiderül, hogy még közvetlenül a tragikus hír előtt is abban bízott, hogy apja hazatérhet.
„Megmentettél minket, és neked hála, túléltük. Tegnap még azt hittem, hogy a következő 30-35 évben nem kell ilyet leírnom, azonban sajnos ismét tévedtem.”
A fiú arról is írt, mennyire szerette volna, ha édesapja egyszer majd megismerheti leendő unokáját, és továbbadhatja neki „a vicces, izgalmas, de mégis tanulságos történeteid”.
Most már úgy fogalmazott, édesapja a korábban elhunyt nagyszülőkkel találkozhat újra, és nekik mesélheti el, hogyan vált „a legjobb apává, férjjé, és példaképpé”.
Magát hibáztatja a 15 éves fiú
A búcsúlevél egyik legfájdalmasabb részében a fiú saját magát okolja a történtekért:
„Az egész én hibám, és ha legalább megpróbáltam volna csinálni valamit, akkor nem így alakult volna”.
Ezután arról írt, hogy mindent megadna azért, ha még egyszer, akár csak néhány másodpercre beszélhetne édesapjával.
„Bármit megadnék a világon csak hogy legalább 10 másodpercet kaphatnék veled újra, és legalább tudatni tudnám veled, hogy megmentettél minket, és neked hála túléltük.”
A fiú végül ezekkel a szavakkal búcsúzott:
„Remélem figyelsz odafentről, és büszke leszel a fiadra. Mindennél jobban szeretlek, és sosem feledlek”.
