Évről évre visszatérő beszédtéma a Balaton környékén tapasztalható, sokak szerint extra mértékű infláció. Vannak, akik úgy gondolják, a nyaralás velejárója a magasabb költség, és ilyenkor nem érdemes az árakat figyelni. Másokat viszont mélyen elkeserít, hogy a pénzük a kedvelt magyar tengernél jóval kevesebbet ér, mint az ország más részein. Most egy lelkes balatoni rajongó írt nekünk, aki az utóbbiak közé tartozik, és egy számára különösen kellemetlen élmény rontotta el a pihenést. A levelet változtatás nélkül közöljük:
Kedves szerkesztőség!
Szeretnék Önökkel megosztani egy esetet, amely nem is olyan régen történt velünk a balatoni nyaralásunk alatt. Háromgyermekes édesapa vagyok, és mivel a gyerekek közül kettő még kicsi, egyelőre a távolabbi, külföldi úti célok szóba sem jöhetnek. De nem is bánjuk ezt feltétlenül, mert imádjuk a Balaton környékét. Jártam már többször a tengernél, mégis valamiért mindig különleges helyet foglalt el a szívemben.
Beletörődtünk abba, hogy a szállásárak hihetetlenül megemelkedtek, de a nyaralásra előre készültünk, és erre félre is tettünk pénzt a családnak. Megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, majd rögtön lementünk a strandra. A sok játék és napozás után természetesen eljött az idő, amikor megéheztünk. Végigjártuk a büféket, végül a hekk mellett döntöttünk. Kértünk két nagy, egy közepes és két kicsi hekket. Az étlapon kifejezetten így szerepeltek a különböző méretek, vagyis lehetett választani közülük.
Nem kellett sokat várni, ezzel minden rendben volt. Bemondták a számunkat, én pedig elindultam az ételért. A hekknél ugye a végén mérik le az adagot, és mindig ennek megfelelően fizetünk. 30 ezer forinttal álltam oda a pulthoz. Kértünk még kenyeret, kovászos uborkát és sült krumplit is. Amikor megláttam a hekkeket, már rossz érzésem támadt: ugyanis 5 darab hatalmasat rántottak ki. Elgondolkodtam, hogy szóljak-e, de végül a hangom is elakadt bennem. Amikor kimondták a végösszeget, nagyot kellett nyelnem: 46 ezer forint volt.
Tudtam, hogy drága az élet, de ennyire? Amikor látták a meglepettségemet, a pultoslány megforgatta a szemét, rám nézett, majd megkérdezte, van-e valami probléma. „Kicsit sok, nem?” – kérdeztem bizonytalanul. Megmutatta a blokkot, és hihetetlen, de kijött a matek, nem csaltak, hacsak nem a halak méretével. Nem tudtam mit tenni, kifizettem a számlát, de kértem egy kis időt, mert ennyi pénz éppen nem volt nálam, vissza kellett mennem a szállásra.
Útközben a szállás felé menet még egy tétel különösen felbosszantott: 1500 forintot kértek el néhány darab kovászos uborkáért, ami szerintem vérlázító. Az étel egyébként kifogástalan volt, de nem mentünk vissza többet. Kerestünk inkább egy kellemes lángosost, majd egy olyan cukrászdát, ahol szendvicsek is voltak, közben pedig a szálláson is főztünk. Így végül nem lett akkora mínusz a nyaralásból, de ez az első napi, majdnem 50 ezer forintos kiadás rendesen taccsra tett bennünket.