Életének 75. esztendejében elhunyt Kovács Gábor magyar bajnok dzsúdós, edző, korábbi szövetségi kapitány, szövetségi edző, sportvezető, a Magyar Judo Szövetség (MJSZ) általános szakfelügyelője, hetedik danos judomester. A szövetség saját halottjának tekinti, a búcsúztatásáról később intézkednek.
Tizenöt évesen, 1967-ben a Rákoskeresztúri Egyesült Vegyiművek MTE kis termében ismerkedett meg a dzsúóval, az alapokat Rajmon Gyula és Juhász Mihály mesterek segítségével olyan lelkesen sajátította el, hogy elszántságára hamar felfigyeltek a korszak egyik legerősebb szakosztályában, a Budapesti Honvédnál.
1971-től a piros-fehéreknél gyűjtötte a jobbnál jobb eredményeket, ebben a korszakban a klubnál Kaszás Sándor és Gyányi Ferenc, a válogatottnál pedig Horváth István irányította a munkáját. Csőr – ahogyan a társai nevezték később is – az egyik „legsűrűbb” súlycsoportban, a 78 kilósok között volt a hazai elit meghatározó szereplője, 1977-ben ezüstérmet nyert a felnőtt bajnokságon, 1978-ban pedig a döntőben a későbbi sikeredzőt, Hangyási Lászlót legyőzve lett bajnok. Éveken át válogatott kerettag volt, de világversenyekre nem jutott el, ezért döntött 1979-ben a váltás mellett: a Debreceni Dózsához igazolt át.
A Dózsánál rögtön utánpótlásedzőként is számítottak a munkájára, és bár 1982-ben és 1983-ban is felállhatott a bajnoki dobogóra, már ez az új feladatkör foglalkoztatta. 1984-ben vehette át a Testnevelési Főiskolán a cselgáncs szakedzői diplomáját. Kovács Gábor két évvel később újabb jelentős változásokat élt át, sérülés miatt kénytelen volt végleg befejezni sportolói karrierjét, és szakmai okok miatt Debrecent is elhagyta: a családjával Szolnokra költözött, ahol a Honvéd Szolnoki Kilián FSE dzsúdósait segítette a szakmai tanácsaival.
A Magyar Judo Szövetség sikeres pályázata után 1990 januárjában kérte fel szövetségi kapitánynak. A klubedzők és a szakmai vezető közötti feszültség egy három magyar érmet hozó, remekül sikerült Európa-bajnokság után, 1991 tavaszán vezetett töréshez, Kovács Gábor lemondását végül 1991 júniusában fogadta el az MJSZ elnöksége.
A nagy törés után Kovács Gábor visszatért az alapokhoz, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis településen, Szajolban alapított dzsúdóklubot, amely előbb a Szajol Községi Judo Klub, majd a Wadokai Judo Klub nevet kapta, és az évek során több hazai és nemzetközi sikereket elért versenyzőt adott a sportágnak. Tanítványai közül Karakas Hedvig világ- és Európa-bajnoki bronzérmet, junior világ- és Európa-bajnoki aranyérmet nyert, és Kovács Gábor irányításával kiharcolta a 2012-es londoni olimpia indulási jogát, végül ötödik helyezést ért el a brit fővárosban.
Sok más siker mellett Hegedűs Dóra junior-világbajnoki bronzérmes lett, Dávid Zsuzsanna ifjúsági Európa-bajnoki címet szerzett, Fekete Zsuzsa és Erdélyi Lilla is kétszer állhatott fel a junior Európa-bajnoki dobogóra, de Kovács Gábor indította el az úton Özbas Szofit is, aki később felnőtt világ- és Európa-bajnoki dobogós, kétszeres olimpikon lett, emellett a saját nevelésű versenyzői csaknem száz magyar bajnoki címet is begyűjtöttek.
A tatamin elért sikereit látva a Magyar Judo Szövetség ismét fontos pozíciót ajánlott neki, 2003-tól Kovács Gábor vezette az edzőbizottságot, 2005 és 2008 között pedig a junior női válogatott szövetségi edzőjeként dolgozott. 2015-ben lett az MJSZ utánpótlás szakági koordinátora, majd 2019-től a szövetség általános szakfelügyelője lett, egészen haláláig.
Eredményes munkájáért több rangos elismerésben részesült, 1996-ban Toldi Miklós-díjat vehetett át a sportot felügyelő minisztertől, 1998-ban kapta meg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei testnevelési és sportdíjat, 2010-ben a Magyar Judóért Díj arany fokozatát, 2021-ben a Magyar Judo Szövetség Életműdíját, 2024-ben pedig a hetedik, nagymesteri danfokozatot.