A közösségünk elveszített egy barátot, egy önkéntest, egy apát. Ma eltemettük Róbertet Pusztaszabolcson… 30 évet élt – írta Nagy Ervin a Facebookon. A sorok egyszerre hordoznak felfoghatatlan fájdalmat és mély tiszteletet egy olyan ember iránt, aki rövid élete ellenére is maradandó nyomot hagyott maga után.
Róbert nem csupán támogatója volt a pártnak, hanem aktív szereplője is annak a munkának, amely egy igazságosabb, élhetőbb ország megteremtését célozza. Önkéntesként, a szabadidejét nem kímélve segítette a közösséget, miközben családapaként két kislány jövőjéért is felelősséget érzett. Halála nemcsak politikai, hanem emberi veszteség is: egy apa hiánya, egy barát csendje, egy közösségi álom egyik építőkövének eltűnése.
Nagy Ervin szavai ígéretet is hordoznak: ›Ígérjük Robi, hogy megépítjük azt az országot, amiről te is álmodtál, és a kislányaid már ott fognak felnőni.‹ Ez a mondat túlmutat a politikán. Egy közösség kollektív gyászát, felelősségvállalását és folytatni akarását fejezi ki, azt az eltökéltséget, hogy az elhunyt értékei nem vesznek el vele együtt.
A bejegyzés végén megfogalmazott részvétnyilvánítás – ›Részvétünk a családnak! Köszönjük, hogy a kevés idődből, ami megadatott, ilyen sokat adtál nekünk! Nyugodj békében…‹ – sokak érzéseit sűríti össze. Harminc év fájdalmasan rövid idő, mégis elegendő volt arra, hogy Róbert példát mutasson közösségi felelősségvállalásból, emberségből és hitből egy jobb jövő iránt.