Botrány Toroczkai körül: súlyos bejelentést tett
Toroczkai szerint a Mi Hazánknak és a Fidesznek együtt kellene eltakarítani a Tiszát
Toroczkai már nem zárja ki a közös fellépést
Toroczkai László a Mandiner műsorában olyan mondatokat mondott ki, amelyek után nehéz lenne úgy tenni, mintha semmi sem változott volna a jobboldalon. A Mi Hazánk elnöke arról beszélt, hogy „érez ilyen társadalmi igényt”, amikor arról kérdezték, elképzelhetőnek tartja-e a jobboldali erők közös Tisza-ellenes fellépését.
Ez politikailag sokkal több, mint egy óvatos válasz. Toroczkai ezzel lényegében jelezte: ha a Tisza ellen kell menni, akkor a Fidesz és a Mi Hazánk között is lehet közös pont. Ez azért különösen érdekes, mert a Mi Hazánk eddig igyekezett magát a Fidesszel szembeni „igazi nemzeti ellenzékként” bemutatni, most viszont a Tisza hatalomra kerülése után hirtelen egészen más lett a helyzet.
A Tisza már nem elméleti ellenfél, nem egy feltörekvő politikai erő, hanem kormányzó tényező. A régi jobboldali szereplők pedig most azt keresik, hogyan tudnának közösen védekezni ellene. Toroczkai nyilatkozata ezért nem egyszerű elszólásnak tűnik, hanem irányjelzésnek: a Tisza lett az a közös ellenfél, amely mellett a korábbi viták könnyen másodlagossá válhatnak.
A kérdés csak az, hogy a Mi Hazánk szavazói ezt hogyan fogadják majd. Mert évekig azt hallhatták, hogy pártjuk nem a Fidesz tartalékcsapata. Most viszont Toroczkai szavai éppen azt a gyanút erősítik, hogy amikor igazán nagy a baj a jobboldalon, akkor a különbségek hirtelen elhalványulnak.
Orbán Viktor államférfi, Magyar Péter pedig az ellenpont
Toroczkai az interjúban Orbán Viktorról kifejezetten elismerően beszélt. Történelmi személyiségnek, államférfinak nevezte, majd Magyar Péterrel állította szembe. A Mi Hazánk elnöke szerint Orbán és Magyar között akkora a kontraszt, hogy az „kemény”.
Ez a mondat már messze túlmegy az udvarias politikai tiszteleten. Toroczkai ezzel világos üzenetet küldött a fideszes szavazók felé: nem Orbán Viktorral van alapvető baja, hanem azzal a gazdasági elittel, amely szerinte jachton luxizott, és kárt okozott a Fidesznek.
Ez kényelmes politikai magyarázat. Így lehet egyszerre bírálni a Fideszt, és közben nyitva hagyni az ajtót az együttműködés előtt. Lehet azt mondani, hogy volt luxus, volt romlás, volt gazdasági visszásság, voltak hibák, de közben Orbán marad az államférfi, a történelmi személyiség, a nemzeti oldal nagy alakja.
Csakhogy a NER nem a jachtokon kezdődött. A jachtok már csak a következmények voltak. A rendszer politikai magját nem lehet egyszerűen leválasztani a köré épült gazdasági világról. Toroczkai mégis mintha ezt próbálná megtenni: különválasztani a „jó” nemzeti politikát a „rossz” pénzes elittől.
A Mi Hazánk elnöke ezzel olyan képet rajzol, amelyben a Fidesz nem bukott rendszerként jelenik meg, hanem megtisztítható politikai erőként. Ez pedig pontosan az a gondolat, amely később megágyazhat egy szélesebb Tisza-ellenes jobboldali együttműködésnek.
A Mi Hazánk most a saját helyét keresi
Toroczkai helyzete nem könnyű. A választás előtt még arról beszélt, hogy a Fidesz lefelé ívelő pályán van, és a következő időszakot a Mi Hazánk és a Tisza rivalizálása határozhatja meg. Ehhez képest most már úgy beszél, mintha a nemzeti oldal megtisztulása után a Fidesszel való együttműködés is természetes lehetne.
Ez nem stratégiai magabiztosságnak tűnik, hanem útkeresésnek. A Mi Hazánk eddig abból próbált politikai tőkét kovácsolni, hogy nem Fidesz, de nem is liberális ellenzék. Most viszont a Tisza győzelmével megszűnt az a kényelmes köztes tér, ahol egyszerre lehetett bírálni a Fideszt, de közben ugyanabból a jobboldali kulturális készletből építkezni.
Toroczkai arról is beszélt, hogy a nemzeti oldalnak át kell esnie egy megtisztuláson. Simicskó Istvánt példaként hozta fel, akit tisztességes, becsületes, nemzeti, keresztény embernek nevezett, és azt mondta: ilyen emberekkel muszáj lesz együttműködni.
Ez már szinte nyílt stratégiai előkészítés. Toroczkai nem azt mondja, hogy a Fidesszel soha. Hanem azt, hogy a Fideszen belül vannak vállalható emberek, akikkel együtt kell működni. Ez a „jó Fidesz–rossz Fidesz” felosztás pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy a Mi Hazánk később úgy közeledjen a bukott kormánypárthoz, hogy közben megpróbálja megőrizni saját politikai arcát.
A műsorban Toroczkai élesen bírálta a Tiszát is, amely szerinte nem rendszerváltást hoz, hanem az SZDSZ világának visszatérését. Ez régi jobboldali reflex: ha valakit ki kell zárni a nemzeti oldalról, rá kell húzni a liberális múlt mumusát.
Csakhogy a Tisza sikere éppen abból fakadt, hogy nem illeszthető be ilyen egyszerűen a régi baloldal–jobboldal keretek közé. Magyar Péterék nem az SZDSZ nosztalgiájából nyertek választást, hanem abból, hogy a választók jelentős része megunta a Fidesz hatalmi világát, a korrupciógyanús ügyeket, a kiváltságos gazdasági köröket és az állandó ellenségképzést.
A nagy kérdés: ki takarít el kit?
Az interjú egyik legbeszédesebb része az volt, amikor elhangzott a felvetés, hogy a Fidesznek, a Mi Hazánknak és más jobboldali formációknak „vállt vállnak vetve” kellene eltakarítaniuk a Tiszát. A szóhasználat önmagában is sokat elárul a politikai lelkiállapotról. Nem vitázni akarnak a kormánnyal, nem új programot építeni, nem hiteles alternatívát mutatni, hanem „eltakarítani”.
Ez veszélyes nyelv. Egy demokráciában egy kormányt nem „eltakarítanak”, hanem választáson győznek le. Programmal, munkával, jelöltekkel, hitelességgel és valódi politikai ajánlattal. Aki viszont már most az eltakarítás nyelvén beszél, az nem a választók meggyőzésére készül, hanem a tábor indulatainak szervezésére.
Toroczkai és a Fidesz-közeli nyilvánosság most arról beszél, hogy a jobboldalnak össze kellene fognia a Tisza ellen. Csakhogy a választók áprilisban már egyszer döntöttek arról, kit akarnak eltakarítani a kormányzásból.
És az nem a Tisza volt.
A Fidesz történelmi vereséget szenvedett, a Mi Hazánk pedig nem tudta átvenni a jobboldal vezető szerepét. Most mindkét oldal próbál új pozíciót találni magának egy olyan politikai térben, ahol Magyar Péter és a Tisza diktálja a tempót.
Lehet Orbánt történelmi személyiségnek nevezni. Lehet a Fidesz megtisztulásáról beszélni. Lehet az SZDSZ visszatérésével riogatni. Lehet közös ellenségképet építeni.
De a lényeg nem változik: a Tisza választáson kapott felhatalmazást, a régi jobboldali szereplők pedig most azt keresik, hogyan tudnának túlélni az új korszakban.
Toroczkai nyilatkozata ezért nem a Mi Hazánk erejét mutatja, hanem a bizonytalanságát. Mert aki valóban önálló erő, az nem a bukott Fidesz mellett keresi a saját jövőjét.
Hanem megpróbálja megmutatni, hogy nélküle is van.