Az Alaptörvény tizenötödik módosítása szigorította a különleges jogrend szabályait. Januártól a kormány veszélyhelyzetben kizárólag az Országgyűlés kétharmados, határozott időre szóló felhatalmazásával függesztheti fel egyes törvények alkalmazását, illetve térhet el törvényi rendelkezésektől.
Az Orbán-kormány már több mint öt és fél éve, 2020. március 11-én hirdette ki az Alaptörvény különleges jogrendje szerinti veszélyhelyzetet a koronavírus-világjárvány miatt. Ezzel lehetővé vált számára, hogy rendeletekkel felülírja az Országgyűlés által elfogadott törvényeket, amire amúgy „rendes” körülmények között nem lett volna lehetősége. Az úgynevezett felhatalmazási törvényben pedig a kormány felhatalmazást kapott, hogy a veszélyhelyzet alatt rendeleteivel felfüggessze egyes törvények alkalmazását, eltérhessen a rendelkezéseiktől, és más rendkívüli intézkedéseket hozhasson.
De mi az a különleges jogrend?
Csink Lóránt jogászprofesszor meghatározása szerint „egy olyan társadalmi vagy természeti jelenség kezelésére biztosított állami keretrendszer, amely az állam működésének normális állapotában nem kezelhető, és amely az embereket, az államot vagy az alkotmányos rendet veszélyezteti”. A kormány értékelése szerint ilyen jelenség volt 2020-tól a koronavírus-világjárvány, illetve 2022-től a szomszédos Ukrajnában fennálló fegyveres konfliktus.
Hadiállapot, szükségállapot, veszélyhelyzet
Az Országgyűlés három és fél éve fogadta el az Alaptörvény tizedik módosítását, valamint a katasztrófavédelmi törvény kiegészítését. Majd napvilágot látott az a kormányrendelet is, amely az ukrajnai fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki.
Az Alaptörvény tizedik módosítása vezette be a háborús veszélyhelyzet fogalmát:
A kormány szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
Az Alaptörvény kilencedik és tizedik módosításával 2022 őszétől hatról háromra csökkent a különleges jogrendi helyzetek köre, kikerült az Alaptörvényből a megelőző védelmi helyzet, a terrorveszélyhelyzet és a váratlan támadás, míg a rendkívüli állapot helyére a hadiállapot lépett. Manapság tehát a következő különleges jogrendi helyzetek lehetségesek:
A különleges jogrendek között a veszélyhelyzet az egyetlen olyan intézmény, amely nem az állam fegyveres védelmére irányul. Ezzel együtt a különleges jogrendben is érvényesülnek bizonyos jogállami garanciák:
- nem függeszthető fel az Alaptörvény alkalmazása,
- nem korlátozható az Alkotmánybíróság működése,
- köteles a kormány minden olyan intézkedést megtenni, amely az Országgyűlés folyamatos működését szavatolja, továbbá
- az emberi méltósággal, a kínzással, embertelen, megalázó bánásmóddal, illetve az ártatlanság vélelmével kapcsolatos alapvető jogok gyakorlása sem függeszthető fel.
Ne váljon béna kacsává
Az Országgyűlés 2025. április 14-én fogadta el az Alaptörvény tizenötödik módosítását és azzal összefüggésben huszonhat törvényt, közte a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021-es törvényt is érintő módosítási csomagot.
A különleges jogrendet módosító szabályok 2026. január 1-jén lépnek hatályba.
Ami az Alaptörvény korrekcióját illeti, a veszélyhelyzet kihirdetésének szabályait részletező 51. cikkből kikerül három bekezdés:
- a veszélyhelyzet harminc napra hirdethető ki,
- a kormány a veszélyhelyzetet az Országgyűlés felhatalmazása alapján meghosszabbíthatja, ha a veszélyhelyzet kihirdetésére okot adó körülmény továbbra is fennáll,
- a kormány felhatalmazásáról a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával döntenek.
A változtatásnak egyértelműen az a célja, hogy az egyszerű parlamenti többséggel rendelkező kormány ne váljon béna kacsává, amikor felhatalmazásért az Országgyűléshez folyamodik. Ugyanakkor az 53. cikk módosítása jelentősen szűkíti a kormány rendeletalkotási hatáskörét:
- a kormány veszélyhelyzetben kizárólag az Országgyűlés kétharmados, határozott időre szóló felhatalmazása alapján jogosult egyes törvények alkalmazását felfüggeszteni, törvényi rendelkezésektől eltérni;
- egyebekben a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolását szabályozó sarkalatos törvényben meghatározottak szerinti rendkívüli intézkedéseket hozhatja meg.
Kétféle parlamenti felhatalmazás
A január 1-jétől hatályos törvénymódosítás szerint a kormány a különleges jogrendben nem térhet el törvény, törvényi rendelkezés hatályba léptető vagy hatályon kívül helyező rendelkezésétől, nem függesztheti fel törvény hatályát, mert egy ilyen beavatkozás – és ezt az indítványhoz benyújtott indokolás is tartalmazza – már a törvény módosítását jelentené.
A veszélyhelyzet Országgyűlés általi meghosszabbítását célzó felhatalmazás megmarad, ami a jövőben kiegészül a törvényektől eltérésre való felhatalmazással. Ez utóbbinál az Országgyűlés mérlegelheti, hogy a konkrét helyzetben mely törvényi szabályozástól eltérés indokolt a veszélyhelyzetet kiváltó körülményre nézve, és a kormánynak kizárólagosan erre tekintettel adná meg a rendeletalkotási lehetőséget. A felhatalmazás a rendeletalkotás időbeli terjedelmét, valamint a szabályozási tárgyköröket érinti.
Az időbeli terjedelem azt jelenti, hogy a felhatalmazás alkalmanként legfeljebb hat hónapos időtartamra irányulhat.
A veszélyhelyzet ideje alatt a kormány által rendeletben bevezethető rendkívüli intézkedések pedig a sarkalatos törvényi keretek szerint
- a személyes szabadsággal és az életkörülményekkel,
- a gazdaság- és ellátásbiztonsággal,
- a közösségeket érintő biztonsági célú korlátozásokkal és a lakosság tájékoztatásával,
- az állami és önkormányzati működéssel,
- a törvényes rend, a közrend és a közbiztonság megóvásával vagy helyreállításával,
- az országvédelemmel és országmozgósítással összefüggően,
- a veszélyhelyzetet kiváltó esemény megelőzésével, kezelésével, felszámolásával, továbbá káros hatásainak megelőzésével, illetve elhárításával közvetlenül összefüggő szabályozási tárgykörökben lehetségesek.