Hetvenhét éves korában elhunyt Takács Ferenc irodalomtörténész, író, akinek halálhírét a családja közlése alapján Szeifert Natália író osztotta meg a nyilvánossággal. Takács Ferenc életműve jelentős hatást gyakorolt a magyar irodalomtörténetre, különösen az angol és ír irodalom kutatásában, valamint a kortárs magyar irodalom kritikai és esszéírói területén. Az irodalomtörténész munkásságát számos díjjal és elismeréssel méltatták, szakmai és kulturális öröksége kiemelkedő.
Takács Ferenc 1948. január 31-én született, és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát magyar és angol szakon. Pályafutása során ugyanitt dolgozott oktatóként, először adjunktusként, majd docensként egészen nyugdíjazásáig. Tudományos érdeklődése az angol és ír irodalomra összpontosult, különösen T. S. Eliot és James Joyce munkásságára, akikről jelentős könyveket írt. Az irodalomtörténet területén végzett kutatásai és publikációi révén kiemelkedő szaktekintéllyé vált, és munkássága meghatározó szerepet töltött be a magyar irodalmi életben. Az angolszász irodalom mellett a kortárs magyar irodalom kritikája és esszéírása is fontos részét képezte tevékenységének. A hetvenes évektől kezdve rendszeresen publikált, többek között olyan rangos lapokban, mint a Kortárs, a Mozgó Világ, az Élet és Irodalom, a Népszabadság és a Filmvilág. Emellett filmkritikákat, publicisztikákat és recenziókat is írt, amelyekben szellemes stílusa és mély szakmai tudása mindig megmutatkozott.
Takács Ferenc munkásságát számos elismerés kísérte. Ő volt az első, aki elnyerte a Balassa Péter-díjat, amelyet 2016-ban ítéltek neki tanulmányaiért, esszéiért és kritikáiért. A díj átadásakor kiemelték, hogy írásai „hatalmas tudásanyag birtokában, áttetszően tiszta stílusban, rendkívül szellemesen fogalmazzák meg véleményét”. 2009-ben Szépíró-díjjal is elismerték munkásságát, amely tovább erősítette szakmai tekintélyét. Hosszú éveken át a Magyar Narancs hasábjain jelentette meg Kapirgáló című sorozatát, amelyből 2017-ben könyv is született Kapirgálókönyv címmel. Ez a kötet szintén tanúsítja azt az egyedi látásmódot és mély irodalmi tudást, amely Takács Ferencet jellemezte.
Az irodalomtörténész életműve nemcsak tudományos szempontból, hanem kulturális értelemben is jelentős. Írásai, kritikái és tanulmányai nemcsak az irodalom szakmai közegében, hanem a szélesebb olvasóközönség körében is nagy hatást gyakoroltak. Takács Ferenc munkássága révén az angolszász irodalom és a kortárs magyar irodalom közötti párbeszéd gazdagodott, és számos új szempontot hozott a magyar irodalomtörténetbe. Halála pótolhatatlan veszteség a magyar kulturális élet számára, de öröksége tovább él írásaiban és azokban az értékekben, amelyeket munkásságával képviselt.
