Tegnap vettem egy sima kolbászt a boltban — semmi különös, csak pár szendvicset akartam csinálni. Otthon levágtam néhány szeletet, ettem belőle, a maradékot pedig betettem a hűtőbe. Minden rendben volt.
Másnap reggel reggelihez elővettem ugyanazt a kolbászt, kézbe vettem a kést — és észrevettem, hogy furcsán szeletelődik, mintha valami kemény lenne benne. Azt gondoltam, talán megfagyott. De amikor levágtam egy újabb szeletet, a kés megakadt. Ránéztem — és ledermedtem: a kolbász közepén valami csillogott.
Először azt hittem, egy darab fém az. Óvatosan kezdtem kikaparni, és hirtelen kihúztam… egy pendrive-ot. Egy teljesen hétköznapi, néhány gigás pendrive-ot. Kirázott a hideg — hiszen már ettem is abból a kolbászból! Hogy kerülhetett egy pendrive egy gyári termékbe, ráadásul nem is olcsóba?
De a kíváncsiságom erősebb volt, mint az undorom. Bekapcsoltam a számítógépet, bedugtam a pendrive-ot — és megdöbbentem attól, amit láttam rajta.
„Most már azt sem tudom, elmenjek-e a rendőrségre, hogy kivizsgálják az ügyet, vagy egyszerűen kidobjam azt az átkozott kolbászt, és próbáljam elfelejteni az egészet, mint egy furcsa történetet?!