Mély megrendülést és őszinte fájdalmat hozott a hír, amely karácsonyt követően érkezett: elhunyt Kovács Anett, a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház egyik meghatározó munkatársa, főnővér-helyettese, aki mindössze 44 éves volt. Az intézmény közösségi oldalán megjelent búcsúszavakból nemcsak egy kiváló szakember képe rajzolódik ki, hanem egy olyan emberé is, aki jelenlétével, humorával és emberségével nap mint nap tartotta össze kollégáit, és reményt adott a betegeknek.
A kórház bejegyzésében szívszorító őszinteséggel emlékeztek meg róla: „Fájó szívvel búcsúzunk Kovács Anett Kolléganőnktől. Bánatunk vigasztalan. Egy rendíthetetlen harcost, kiváló szakembert, önzetlen embert, igaz barátot veszítettünk el.” A sorokból érezhető, hogy nem pusztán egy munkatárstól, hanem egy közösség egyik tartóoszlopától kellett elköszönniük. Különösen megrendítő az a gondolat, amely szerint Anett zsenialitása és humora a legnehezebb pillanatokban is vele maradt, és még utolsó napjaiban is mosoly ült az arcán.
Kovács Anett 1981-ben született, és már fiatalon az egészségügyet választotta hivatásául. Pályája szorosan összefonódott a kiskunhalasi pszichiátria osztállyal, ahol összesen 24 éven át dolgozott diplomás ápolóként. Ez az idő nem csupán hosszú szolgálatot jelent, hanem generációk betegeinek és kollégáinak életében hagyott maradandó nyomot. Az osztályon betöltött szerepe messze túlmutatott a napi feladatokon: kulcsszerepet vállalt a betegek magas színvonalú ápolásában, a csapat összetartásában, valamint a rehabilitációs részleg kialakításában is.
Szakmai útja során több intézményben is megfordult, tapasztalatát és tudását mindig ott kamatoztatva, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Dolgozott a Szegedi Neurológiai Klinikán, a Ballószögi Szociális Otthonban, valamint másodállásban a központi orvosi ügyeleten is. A Covid–19-járvány idején, amikor az egészségügy minden szereplője emberfeletti terhelés alatt állt, a Mobil Járványkórházban teljesített szolgálatot, vállalva a kockázatot és a megfeszített munkát, amely akkoriban sokak számára az egyetlen esélyt jelentette.
A kollégák beszámolói szerint Anett munkáját precizitás, magas szintű szakmai felkészültség és ritka empátia jellemezte. Nemcsak pontosan és felelősségteljesen végezte feladatait, hanem mindig volt egy jó szava, egy bátorító mondata a betegekhez és a munkatársakhoz egyaránt. Az oktatásban is részt vett, tudását szívesen adta tovább a fiatalabb generációknak, akik számára példaként szolgált elhivatottságával és emberi hozzáállásával.
2024-től főnővér-helyettesi pozíciót töltött be, amelyben még nagyobb felelősség hárult rá. Ezt a feladatot is ugyanazzal az alázattal és szakmai igényességgel látta el, mint korábbi munkaköreit. A kórház vezetése és dolgozói egyaránt úgy fogalmaztak: hiánya pótolhatatlan veszteség, amely nemcsak a mindennapi működésben, hanem emberileg is érezhető marad.