Szomorú hírt közölt vasárnap az Országos Mentőszolgálat (OMSZ): a Siófoki Mentőállomás három köztiszteletben álló munkatársát veszítette el rövid időn belül.
Horváth János, Verbovszky István és Felker Ferenc évtizedeken át szolgálták a közösséget, most pedig – ahogy bajtársaik fogalmaztak – „együtt kerültek az égi mentők sorába.”
A hírt az OMSZ hivatalos közösségi oldalán tették közzé, amely megrendítette a mentős közösséget és a siófokiakat egyaránt:
„A Siófoki Mentőállomás és az Országos Mentőszolgálat közössége három szeretett bajtársától búcsúzik fájó szívvel.”
A közleményből kiderül, hogy Horváth János mentőgépkocsi-vezető és Verbovszky István mentőápoló szeptember 13-án, szinte egy időben hunytak el, majd október 23-án reggel követte őket Felker Ferenc mentőtiszt.
A három férfi évtizedeken át dolgozott együtt – ugyanazon esetkocsin, egymást segítve és támogatva.
Horváth János – a segítőkész gépkocsivezető
Horváth János a rendőrségtől érkezett a Siófoki Mentőállomásra, ahol rövid időn belül bizonyította elhivatottságát és szakmai rátermettségét.
A róla szóló sorok szerint:
„Segítőkész, lelkiismeretes ember volt, akire mindig lehetett számítani. Szakmai alázata és türelme sok új gépkocsivezetőt indított el a hivatás útján.”
Magánéletében is stabil háttérrel rendelkezett – párjával hosszú éveken át boldog kapcsolatban élt, aki szintén az egészségügyben dolgozik.
Verbovszky István – a jókedvű, életvidám ápoló
Verbovszky István szinte egész életét az Országos Mentőszolgálatnál töltötte.
„Vidám természetével, humorával sok nehéz pillanatot tett könnyebbé” – írja róla az OMSZ.
Hivatásszeretete családjában is tovább él, hiszen nevelt fia ma Siófokon szolgál mentőgépkocsi-vezetőként.
Ez a folytonosság jól mutatja, milyen mély nyomot hagyott maga után – nemcsak a bajtársak szívében, hanem a következő generációban is.
Felker Ferenc – a tapasztalt, jólelkű mentőtiszt
Felker Ferenc a 90-es évek közepén érkezett Siófokra a Budai Mentőállomásról, és hamar a csapat egyik meghatározó tagja lett.
„Jólelkű, tapasztalt szakember volt, akitől mindig lehetett tanulni. Nyugdíj előtti éveiben gyakran mosolyogva kérdezte bajtársait: ‘Nem lehet még hazamenni?’”
Ez a mondat egyszerre tükrözi humorát, közvetlenségét és emberségét – azt a szellemet, amely egész életében jellemezte.
Példák maradnak
A három mentős több évtizeden át dolgozott együtt a Siófoki Mentőállomáson, és az OMSZ szerint „közös szolgálataik, emberi tartásuk és bajtársi összetartásuk örök példaként marad velünk.”
Az Országos Mentőszolgálat záró sorai így búcsúznak:
„Emléküket kegyelettel őrizzük, szolgálatukat és az együtt töltött éveket hálával őrizzük szívünkben.”
A három bajtárs emléke nemcsak a mentős közösségben, hanem minden ember szívében él tovább, aki valaha is megtapasztalta a mentők önzetlen, életmentő munkáját.