Donald Trump amerikai elnök feltételekkel, de ígéretet tett arra, hogy újabb szankciókat vezet be Oroszországgal szemben. A már érvényben lévő büntetőintézkedések mellet az Egyesült Államoknak még számos olyan eszköze van, amellyel fájdalmat okozhat az orosz gazdaságnak. Az egyik pedig komolyan érintené a magyar gazdaságot is, ugyanis 500 százalékos vámokkal sújtaná az orosz energiát vásárló országokat.
Az Egyesült Államok Joe Biden elnöksége idején (2021–2025) komoly büntetőintézkedéseket vezetett be Oroszországgal szemben. Donald Trump január 20-án váltotta őt a Fehér Házban, viszont a hatalomba való visszatérése óta eltelt nyolc hónapban nem hozott újabb szankciókat a szomszédos Ukrajnát megszálló állammal szemben, igaz, a meglévőket sem törölte el.
Trump republikánus szövetségesei egyre türelmetlenebbek az elnökkel, mert sokan azonnali szankciókat szerettek volna Moszkvával szemben.
Az elnök ehelyett a közeledés politikáját választotta: többször beszélt telefonon orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, és az adminisztrációja Szaúd-Arábiában külügyminiszteri szintű, később Alaszkában egy államfői szintű találkozót is összehozott.
Az amerikai elnök próbálkozásai ellenére viszont a várva várt béke vagy legalább tűzszünet továbbra sem köttetett meg Oroszország és Ukrajna között.
Pedig Trump az Egyesült Államok által támogatott Ukrajnára és a megszálló Oroszországra is igyekezett nyomást gyakorolni. Amíg ez Ukrajnával szemben nyilván sikeres volt, hiszen Kijev nagyban függ Washington támogatásaitól, addig Vlagyimir Putyint nem lehetett sarokba szorítani a minden korábbinál magasabb, 500 százalékos vámokkal.
Ezért Trump az utóbbi napokban demokrata elődjének, Joe Bidennek eszköztárához nyúlt, amikor belengette, hogy kormánya kész szankciókat kivetni, abban az esetben, ha a NATO-szövetségesek megvámolják az orosz gazdaságot lélegeztetőgépen tartó Kínát, és tartózkodnak az orosz fosszilis tüzelőanyagok vásárlásától.
Mit tud még tenni Donald Trump?
Az Egyesült Államok különböző minisztériumai, állami intézményei és komoly tőke felett diszponáló nagyvállalatai már évek óta szigorú szankciókat tartanak fenn az orosz állammal és piaci szereplőkkel szemben. Az amerikai multinacionális cégek zöme kivonult és nem üzletel a világ legnagyobb területű országával, az Egyesült Államok kormányzata pedig rendeleteken keresztül olyan átfogó korlátozásokat vezetett be, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat drasztikusan csökkent: az Egyesült Államokba irányuló orosz import mértéke 90 százalékkal, míg az export 86 százalékkal esett vissza 2022, vagyis a szankciókat kiváltó invázió kezdete óta.
A Biden–adminisztrtáció szinte az összes gazdasági szektort érintő szankciókat vezetett be:
- Megtiltotta az orosz energiahordozók, ideértve a kőolaj, szén, földgáz és a finomított olajtermékek (benzin, dízel stb.) behozatalát.
- Befagyasztotta az orosz politikai és gazdasági elit vagyonát, az orosz nagybankokat a szövetséges országokkal koordinálva levágta a SWIFT-ről, amely a világ legfontosabb bankközi telekommunikációs rendszere.
- Megtiltotta az olyan termékek exportját, amelyeket Oroszország felhasználhat a háborúban. Ez az intézkedés különösen az informatikai és high-tech eszközöket, például a félvezetőket érinti, de egy sor „kettős felhasználású”, vagyis katonai célra fordítható mindennapi terméket is.
- Több száz, a háborúban felelősnek tartott orosz állampolgárnak tiltotta meg a beutazást az Egyesült Államokba, akiket a külügyminisztérium szankciós listára tett, tehát üzletelni sem szabad velük.
- Megtiltotta, hogy az orosz állam és az állami vállalatok dolláralapú hitelhez jussanak.
Az Egyesült Államok kormánya a hadiipar és az autóipar szempontjából kulcsfontosságú fémek Oroszországból történő behozatalát nem tiltotta meg, de komoly vámokat vetett ki annak érdekében, hogy ezeket kiszorítsa az amerikai piacról. Az orosz alumíniumot, rezet, nikkelt és ólmot felhasználó gyárakat 200 százalékos behozatali díj terheli, míg az orosz acélt, vasat behozó üzemeket 35 százalék.
Amerika függ az orosz urántól
Persze továbbra is vannak olyan ügyletek, amelyekre a szankciók nem terjednek ki, és Oroszországnak pénze származik belőlük. Az azonban kérdéses, hogy az Egyesült Államok ennél többet hogyan tudna tenni Oroszországgal szemben, hiszen nem valami nagy üzletekről van szó, legalábbis orosz–amerikai léptékben mérve.
z a sárga anyag az urán bányászat után keletkező közbenső formája 2017. szeptember 3-án
Fotó: Pallava Bagla / Getty Images Hungary
A CNN úgy számol, hogy az Egyesült Államok 2024-ben már csak 3 milliárd dollár értékben importált árukat Oroszországból. Van még néhány terület, ahol Washingtonnak egyelőre muszáj üzletelnie Moszkvával.
- Az egyik ilyen a műtrágya, például a kálisó beszerzése. Oroszország a világ vezető műtrágyaexportőre, és az Egyesült Államokba irányuló exportja egyharmada, 1 milliárd dollár ebből származik. A gazdák másik fő beszállítója Kanada, azonban az észak-amerikai szomszédtól jóval drágább beszerezni az élelmezés szempontjából kulcsfontosságú vegyszereket, többek között Trump 35 százalékos vámjai miatt.
- Az Egyesült Államok tavaly 878 milliárd dollár értékben vásárolt palládiumot Oroszországtól, ami az autók katalizátorának kulcsfontosságú alkotóeleme. Habár ez a szám már jóval alacsonyabb, mint a korábbi években, néhány republikánus, tehát Trump-párti törvényhozó ágazati tarifákat szeretne kiharcolni a fémre.
- Amerika évről évre több plutóniumot és uránt vásárol az oroszoktól, ez a két nyersanyag a nukleáris reaktorok üzemanyaga. Tavaly 624 milliót fizetett ezekért, idén 9 hónap alatt már 755 milliónál tart a teljes számla. Egyes becslések szerint az amerikai atomerőművek 10-20 százaléka nem lenne képes működni az orosz urán és plutónium nélkül.
Az orosz úthengert önmagában ez nem állítja meg
Trump a felsorolt üzletek felszámolása érdekében kivethet szankciókat, esetleg vezethet be olyan magas vámokat, hogy az amerikai cégek minden gazdasági kapcsolatot megszüntessenek Oroszországgal. De fontos hangsúlyozni, hogy a fentebb részletezett 3 milliárd dolláros exportbevétel aprópénz ahhoz képest, amennyit Oroszország egy évben a háborúra költ.
Az orosz hadsereg fenntartási költségeiről eltérő becslések állnak rendelkezésre, de megközelíthetik az évi 140 milliárd dollárt. Az ehhez szükséges források zöme pedig nem az Egyesült Államoktól, hanem azoktól az országoktól származik, amelyek továbbra is fosszilis tüzelőanyagokat vásárolnak Oroszországtól.
A Reuters becslése szerint 2024-ben Oroszország 108 milliárd dollárt keresett a fosszilis tüzelőanyagok értékesítésén, ez volt a legnagyobb bevételi forrása, a teljes orosz büdzsé egyharmada. A legnagyobb felvásárlók India és Kína, amelyek az Európai Unió orosz energiáról történő leválásával egyre több és több olcsó orosz energiahordozót vásárolnak a háború kezdete óta. Persze az Európai Unió sem vált le teljesen az orosz energiáról, Magyarország és Szlovákia továbbra is vásárol orosz kőolajat és földgázt, míg Belgium, Hollandia és Franciaország orosz LNG-t (cseppfolyós földgázt) is használ.
Régóta az asztalon van egy terv
Mivel az Egyesült Államok számottevő ütést nem tud bevinni Oroszországnak azzal, hogy tovább szűkíti a kereskedelmi kapcsolatokat, ezért most a kongresszus terve az, hogy nem közvetlenül Oroszországot, hanem az orosz energiát vásárló országokat szankcionálja mint a háború „másodlagos” szponzorait.
Dél-Karolina republikánus szenátora, Lindsey Graham még áprilisban nyújtotta be Az Oroszország szankcionálásáról szóló 2025. évi törvényt, széles körű, kétpárti támogatással. Ez a javaslat komoly eszközöket adna Donald Trump elnök kezébe, de egyben rá is kényszerítené, hogy szankciókat vezessen be.
Ugyanis a törvény szerint ha Oroszország nem akar békét kötni Ukrajnával, akkor az elnöknek jogszabályi kötelezettségévé válik érvénybe léptetni egy sor büntetőintézkedést, és nemcsak az agresszorral, hanem a vele intenzív kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó országokkal szemben is.
Az Egyesült Államok minden orosz energiát vásárló országot 500 százalékos vámmal sújtana, hogy ezzel kényszerítse az adott államot arra, hogy alternatív energiaforrásokat keressen. Ez a vám olyan magas, hogy az érintett országoknak gyakorlatilag értelmetlenné válna az amerikai piacra exportálni termékeket, a komoly felvásárlóerővel rendelkező ország pedig a legtöbb nyugati gazdaság szempontjából fontos piac. A törvény egyéb rendelkezéseket is tartalmaz, például megtiltaná a cikk korábbi részében említett orosz urán és plutónium behozatalát az Egyesült Államokba.
Fogy a törvényhozók türelme
A törvényt benyújtó Graham azt szerette volna, ha a kongresszus már a jövő héten kötelezi az elnököt arra, hogy szankciókat vezessen be az orosz energiát vásárló országokkal és Oroszországgal szemben. Azonban Trump egyelőre nem szeretne szankciókat, valószínűleg azért, mert még mindig nem engedte el a békekötés reményét.
A szenátusi többség vezetője, John Thune, arról beszélt, hogy az elkövetkező két hétben valószínűleg nem kapnak engedélyt Trumptól arra, hogy a szankciókat megszavazzák.
Az elnök lépése a republikánus párton belül komoly zúgolódást váltott ki, a The Hill egy rakás republikánus szenátorral beszélt, akik egyre türelmetlenebbek amiatt, hogy a szankciós törvény ügyét Trump emberei akadályozzák.
Trump valószínűleg a Republikánus Párton belüli kedélyek csillapítása érdekében kezdett el a múlt héten arról beszélni, hogy először a NATO-országoknak kell leválniuk az orosz fosszilis tüzelőanyagokról, és teljesen megszakítaniuk a kereskedelmet Moszkvával. Ezzel feltehetőleg időt szeretett volna nyerni, és saját táborát nyugtatni afelől, hogy „majd mi is vezetünk be szankciókat, de csak akkor, ha ezt Európa is megtette.” Azonban egy idő után az elnök támogatóinak a türelme is elfogy, mutatja ezt, hogy az egyik, névtelenséget kérő republikánus szenátor már egészen ellenséges hangnemet ütött meg vele szemben:
Elegem van Trumpból és JD-ből [J. D. Vance amerikai alelnök – a szerk.], és abból, hogy szerelmesek mindenbe, ami Putyinnal kapcsolatos
– mondta a szenátor.
Elkerülhetetlen lesz a szankció
Az amerikai kormány az utóbbi két hétben elkezdte nagy nyilvánosság előtt pedzegetni, hogy a NATO-országoknak teljesen le kell mondaniuk az orosz energiáról. Ezt először az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright dobta be, aki felszólította Magyarországot és Szlovákiát, hogy hagyjanak fel az orosz fosszilis tüzelőanyagok vásárlásával, helyette pedig amerikai energiát ajánlott.
Minisztere kijelentéseit aztán pár nappal később már maga az elnök visszhangozta: Trump az utóbbi napokban kétszer is azt nyilatkozta, elvárja, hogy a NATO-szövetségesek teljes körű embargót vezessenek be az összes orosz energiahordozó behozatalára.
Fontos, hogy az elnök nem az Európai Unióról beszélt, hanem a NATO-ról, tehát Magyarország és Szlovákia mellett az üzenet Törökországnak is szólt, amely a 3. legnagyobb orosz fosszilistüzelőanyag-vásárlóvá lépett elő a háború kezdete óta. Eddig 3 év alatt 133 milliárd dollárt fizetett az orosz gázért, kőolajért és szénért, amelyek nagy részét továbbértékesítette.
Az Európai Unió 2027-re tervez leválni az orosz energiahordozókról. A magyar kormány elzárkózik ettől, mert az átállás jelentősen megnövelheti a lakossági energiaárakat.