Alaszka lehet a színtere annak az alkunak, amely eldönti Ukrajna sorsát, Európa jövőjét és átrajzolja a világpolitika erőviszonyait. Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója akár egy új korszak nyitányát jelentheti, de még az is lehet, hogy csak egy rövid epizód marad a diplomácia történetében.
Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
A héten, pénteken történelmi találkozóra kerül sor Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök között Alaszkában. Jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy sem ukrán, sem európai delegációt nem hívtak meg, noha az asztalra Ukrajna sorsa kerül, de a háború lezárásán túlmutató geopolitikai alkuk is körvonalazódhatnak. Gesztusértékűnek tűnik, hogy az amerikai elnök péntek előtt még meghallgatja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és európai vezetőkkel is egyeztet.
Az alaszkai tárgyalások tétje nem csupán a fegyvernyugvás vagy egy békemegállapodás lehet, hanem az, hogy a két nagyhatalom milyen új biztonsági, illetve befolyási zónákat rajzolhat át Európa és a világ térképén. Washington és Moszkva alkuja érintheti a NATO keleti határainak jövőjét, a szankciós politikát, az energetikai együttműködést, sőt, akár Kína globális szerepének kezelését is.
Az alaszkai csúcstalálkozó így könnyen a 21. század új Jaltájává válhat, legalábbis ha a felek valóban nagyívű, a háborún túlmutató rendezésben állapodnak meg.
Az Indexnek nyilatkozó Kosztur András történész, geopolitikai szakértő ugyanakkor rámutatott, hogy eddig nem sok konkrétumot tudni az amerikai–orosz találkozóról.
„Az egyetlen árulkodó jel, hogy Alaszka legnagyobb városának, Anchorage-nek a légterét pénteken lezárják egy VIP-személy áthaladása okán. Így könnyen lehet, hogy a város mellett található Elmendorf–Richardson Egyesített Bázison tartják majd a találkozót. 1971-ben az Elmendorf Légibázis szolgált egyébként Richard Nixon és Hirohito japán császár találkozójának helyszínéül is” – mondta lapunknak a szakértő.
Hogy miért pont Alaszka, azzal kapcsolatban is találgatások vannak, egyesek történelmi vagy aktuálpolitikai utalásokat vélnek felfedezni a helyszínben. Kosztur András szerint azonban a legvalószínűbb, hogy elsősorban biztonsági és kényelmi okok állnak a helyszín melletti döntés mögött:
Trump saját országa területén marad, igaz, ehhez át kell repülnie Kanada vagy a tenger felett, de csekély távolságot egy Öböl-menti vagy európai helyszínhez képest. Putyin pedig az útja nagy részét Oroszország területe felett teheti meg, sem válságövezeteket, sem »barátságtalan« országokat nem kell érintenie közben.
Béke vagy illúzió?
A sajtóhírek és az amerikai vezetők nyilatkozatai egyaránt arra utalnak, hogy Putyin és Trump valamilyen területcserében állapodhat meg. A geopolitikai szakértő szerint ez pontosabban azt jelentené, hogy az ukrán csapatok feladják a Donbasz még általuk ellenőrzött részét, cserébe Oroszország leállítja hadműveleteit a front teljes szakaszán.
Egyes beszámolók szerint Moszkva még kisebb területi engedményeket is tehet Harkiv és Szumi megyékben, amelyekre hivatalosan sem tart igényt. Hogy ezen kívül még milyen kérdéseket vitatnak meg a felek az országaik kétoldalú kapcsolatait illetően, arról keveset tudni, és ezek a témák háttérbe is szorultak a háború lezárásához képest. Ez érthető is, hiszen az orosz–amerikai kapcsolatok rendezése nehezen képzelhető el a háború lezárása nélkül, a gazdasági kapcsolatok újraindításának egyik fő akadályát például a szankciók jelentik, és az európai szankciók akkor is problémát jelenthetnének ezen a téren, ha Washington feloldaná saját korlátozó intézkedéseit. Ráadásul Trump egyik fő ígérete is a háború lezárása, és nem az oroszokkal való kapcsolatok rendezése volt
– fejtette ki Kosztur András.
A szakértő szerint Putyin hajlandó lehet befejezni a háborút, ha megfelelőnek találja az amerikai ajánlatot, és ha azt Trump képes is érvényesíteni.
Az oroszok szkepticizmusa részben abból fakad, hogy Trump korábban nehezen tudta érvényesíteni akaratát Kijevvel és az európai országokkal szemben, bár most több kérdésben is sikerült előrelépnie. A háború ügyében kiszivárgott hírekkel kapcsolatban azonban továbbra is elutasító állásponton vannak mind az ukránok, mind az európai államok. Ha Alaszkában valóban megszületik valamilyen megállapodás, Ukrajna vezetőinek el kell majd dönteniük, melyik hordoz nagyobb politikai kockázatot: ha harc nélkül adnak fel területeket, vagy ha nyíltan nemet mondanak Trump javaslatára
– magyarázta Kosztur.
Úgy véli, van esély a megállapodásra, bár Donald Trump hajlamos hirtelen döntéseket hozni, és nem zavarja, ha másnap módosítania kell az álláspontján.
Putyin vélhetően nem utazna Alaszkába pusztán egy találkozó kedvéért, ha nem bízna abban, hogy annak lesz kézzelfogható eredménye, és ha nem lenne már kellően előkészítve a találkozó mindkét fél részéről
– tette hozzá a szakértő.
Kína a háttérben, Európa ajtón kívül
Az Index kérdésére, hogy milyen szerepe lehet Kínának a háttérben, illetve mennyire tudják az európai vezetők befolyásolni Donald Trump álláspontját a találkozó előtt, a geopolitikai szakértő kiemelte: Kína – ahogy egyébként India is – azzal gyakorolt hatást a csúcsra, hogy Trump fenyegetései ellenére sem volt hajlandó lemondani az orosz kőolajvásárlásokról. Ezzel tompították az amerikai elnök Oroszországgal szembeni szankciólebegtetéseinek élét, Trumpnak pedig ugyanazzal kellett szembesülnie, mint korábban a Biden-adminisztrációnak: globális ügyeket a globális Déllel szembemenve ma már nem lehet elrendezni.
Ami az európaiakat illeti, Kosztur András rámutatott: Trump álláspontjának alakulására csak csekély befolyással bírnak, az eseményekbe azonban beleszólhatnak, például úgy, hogy meggyőzik Kijevet, nyugodtan mondjon nemet egy esetleges alaszkai megállapodásra, mivel pótolnák az Egyesült Államok kieső támogatását akkor is, ha az elutasítás miatt Washington végleg elfordulna az ukrán ügytől.
A szakértő szerint Brüsszelben és Kijevben is bíznak abban, hogy Trump – még ha öröklött módon is – az ukrán helyzet foglya marad, és hiába akarna, nem tudna egyszerűen kiszállni belőle. „Más nézőpontból viszont érdekessé teszi a helyzetet az, hogy Kijev és európai partnerei kapcsolata sem töretlen az ukrajnai belpolitikai küzdelmek, valamint a korrupcióellenes szervekkel szembeni hatósági fellépés miatt” – jegyezte meg Kosztur András.
Új korszak vagy csak egy jelentéktelen epizód?
A geopolitikai szakértő szerint ma még nehéz megmondani, hogyan illeszkedik az alaszkai találkozó Trump és Putyin hosszabb távú külpolitikai stratégiájába.
„Akár új korszakot is nyithat a két ország kapcsolatában, de könnyen az epizódszerű események sorába süllyedhet, ha eredménytelenül zárul” – hívta fel a figyelmet Kosztur. Hozzátette: a találkozó ténye mindenesetre azt mutatja, hogy Trump továbbra is rendezni akarja az ukrajnai háborút. Nem kívánja kivárni annak természetes lezáródását, hanem aktív szerepet próbál vállalni a béke előrehozatalában. Ugyanakkor az is látszik, hogy Oroszország sem akarja a végletekig élezni a konfliktust az Egyesült Államokkal. „Ők sem bánnák, ha véget érne a háború, és gazdaságuk szabadabban lélegezhetne. Más kérdés, hogy a céljaikból így sem hajlandóak engedni, legfeljebb jelképes mértékben” – fogalmazott a szakértő.
Úgy véli, a már említett területcsere-forgatókönyvnek van valóságalapja.
Az ukrán csapatok helyzete az elmúlt napokban is romlott a Donbaszban, Pokrovszk közeljövőbeli eleste lassan tényként kezelhető. Az egész térség elfoglalása is csak idő – és emberéletek – kérdése, amiben Oroszország fölényben van. A Herszonnal és Zaporizzsjával, vagyis a két várossal és az érintett megyék még ukrán kézen lévő részeivel kapcsolatos igényeiről való lemondás viszont Moszkvának nem jelentene nagy áldozatot. Ezek megszerzésére ugyanis csak az ukrán hadsereg katasztrofális összeomlása vagy hosszú évekig tartó háború esetén lenne esély. A korábbi követelésekhez képest ez mégis engedményként értékelhető.
Kosztur hangsúlyozta: az ukrán erők kiszorítása a Donbaszból a „különleges hadművelet” kezdete óta a háborús célok között szerepel, ezért erről Moszkva nem mondhat le.
Kedden újságíróknak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elfogadhatatlannak nevezte Oroszország azon javaslatát, hogy Ukrajna adja fel a Donbasz egyes részeit egy tűzszünet fejében, mivel szerinte Moszkva ezeket a területeket csak ugródeszkának használná egy újabb háborúhoz.