Vajda számos nívódíj tulajdonosa, a Pannonia Filmstúdió, a Magyar Rádió és más műhelyek egykori munkatársa, valamint a magyar szinkronizálás aranykorának egyik kulcsfigurája volt.

A magyar szinkron meghatározó alakja

Magyartanári diplomájának megszerzése után, 1961-ben lépett be a Pannonia Stúdióba, 1969-től dolgozott szinkronrendezőként. Több mint ezer film, sorozat és animáció magyar változatát rendezte. Nevéhez olyan legendás munkák fűződnek, mint az Édes élet, a Négyszáz csapás, A hetedik pecsét, valamint a Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen és A napfény íze című filmek magyar szinkronja.

Hangrendezőként és zenei alkotótársként vett részt Jankovics Marcell János vitéz című rajzfilmjének elkészítésében és a Fehérlófia zenei aláfestésének kialakításában. A Magyar Rádió rendezőjeként több mint száznegyven hangjátékot, adaptációt és dokumentumjátékot készített. Pedig én jó anya voltam címmel színdarabot is írt, amelyet 2007 óta folyamatosan játszanak.

Halálával a művészvilág egyik meghatározó alakját, kivételes tehetségét és szeretett egyéniségét veszítettük el

– írja a rendező családja.

Tizenöt évesen, 1967-ben a Rákoskeresztúri Egyesült Vegyiművek MTE kis termében ismerkedett meg a dzsúóval, az alapokat Rajmon Gyula és Juhász Mihály mesterek segítségével olyan lelkesen sajátította el, hogy elszántságára hamar felfigyeltek a korszak egyik legerősebb szakosztályában, a Budapesti Honvédnál.

1971-től a piros-fehéreknél gyűjtötte a jobbnál jobb eredményeket, ebben a korszakban a klubnál Kaszás Sándor és Gyányi Ferenc, a válogatottnál pedig Horváth István irányította a munkáját. Csőr – ahogyan a társai nevezték később is – az egyik „legsűrűbb” súlycsoportban, a 78 kilósok között volt a hazai elit meghatározó szereplője, 1977-ben ezüstérmet nyert a felnőtt bajnokságon, 1978-ban pedig a döntőben a későbbi sikeredzőt, Hangyási Lászlót legyőzve lett bajnok. Éveken át válogatott kerettag volt, de világversenyekre nem jutott el, ezért döntött 1979-ben a váltás mellett: a Debreceni Dózsához igazolt át.

A Dózsánál rögtön utánpótlásedzőként is számítottak a munkájára, és bár 1982-ben és 1983-ban is felállhatott a bajnoki dobogóra, már ez az új feladatkör foglalkoztatta. 1984-ben vehette át a Testnevelési Főiskolán a cselgáncs szakedzői diplomáját. Kovács Gábor két évvel később újabb jelentős változásokat élt át, sérülés miatt kénytelen volt végleg befejezni sportolói karrierjét, és szakmai okok miatt Debrecent is elhagyta: a családjával Szolnokra költözött, ahol a Honvéd Szolnoki Kilián FSE dzsúdósait segítette a szakmai tanácsaival.

A Magyar Judo Szövetség sikeres pályázata után 1990 januárjában kérte fel szövetségi kapitánynak. A klubedzők és a szakmai vezető közötti feszültség egy három magyar érmet hozó, remekül sikerült Európa-bajnokság után, 1991 tavaszán vezetett töréshez, Kovács Gábor lemondását végül 1991 júniusában fogadta el az MJSZ elnöksége.

A nagy törés után Kovács Gábor visszatért az alapokhoz, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis településen, Szajolban alapított dzsúdóklubot, amely előbb a Szajol Községi Judo Klub, majd a Wadokai Judo Klub nevet kapta, és az évek során több hazai és nemzetközi sikereket elért versenyzőt adott a sportágnak. Tanítványai közül Karakas Hedvig világ- és Európa-bajnoki bronzérmet, junior világ- és Európa-bajnoki aranyérmet nyert, és Kovács Gábor irányításával kiharcolta a 2012-es londoni olimpia indulási jogát, végül ötödik helyezést ért el a brit fővárosban.

Sok más siker mellett Hegedűs Dóra junior-világbajnoki bronzérmes lett, Dávid Zsuzsanna ifjúsági Európa-bajnoki címet szerzett, Fekete Zsuzsa és Erdélyi Lilla is kétszer állhatott fel a junior Európa-bajnoki dobogóra, de Kovács Gábor indította el az úton Özbas Szofit is, aki később felnőtt világ- és Európa-bajnoki dobogós, kétszeres olimpikon lett, emellett a saját nevelésű versenyzői csaknem száz magyar bajnoki címet is begyűjtöttek.

A tatamin elért sikereit látva a Magyar Judo Szövetség ismét fontos pozíciót ajánlott neki, 2003-tól Kovács Gábor vezette az edzőbizottságot, 2005 és 2008 között pedig a junior női válogatott szövetségi edzőjeként dolgozott. 2015-ben lett az MJSZ utánpótlás szakági koordinátora, majd 2019-től a szövetség általános szakfelügyelője lett, egészen haláláig.

Eredményes munkájáért több rangos elismerésben részesült, 1996-ban Toldi Miklós-díjat vehetett át a sportot felügyelő minisztertől, 1998-ban kapta meg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei testnevelési és sportdíjat, 2010-ben a Magyar Judóért Díj arany fokozatát, 2021-ben a Magyar Judo Szövetség Életműdíját, 2024-ben pedig a hetedik, nagymesteri danfokozatot.

Elhunyt Dr. Bakos Mária

Gyászol az Országos Mentőszolgálat: elhunyt Dr. Bakos Mária, aki több mint négy évtizeden keresztül teljesített kivonuló szolgálatot a Budai mentőállomáson. Halálhírét 2026. szeptember 2-án hozták nyilvánosságra. A mentőszolgálat megrázó bejegyzésben búcsúzott egykori kollégájától, aki hosszú pályafutása alatt számtalan beteg életéért küzdött, és több mentősgenerációnak adta tovább tudását.

1978-ban csatlakozott a mentőszolgálathoz

Dr. Bakos Mária a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd 1978-ban csatlakozott az Országos Mentőszolgálat közösségéhez. Klinikai munkája mellett radiológiai szakvizsgát szerzett, majd 1986-ban oxiológiai szakvizsgát tett. Ettől kezdve mentőszakorvosként folytatta hivatását, miközben évtizedeken át a Budai mentőállomás kivonuló egységeiben dolgozott.

Így búcsúzott tőle az Országos Mentőszolgálat

Mint írják, „dr. Bakos Mária bajtársnő a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd 1978-ban csatlakozott közösségünkhöz. Klinikai munkája mellett radiológiai szakvizsgát, majd 1986-ban oxiológiai szakvizsgát szerzett, és mentőszakorvosként folytatta hivatását. Több mint négy évtizeden át teljesített kivonuló szolgálatot a Budai mentőállomáson, ezt követően búcsúzott az aktív kivonuló munkától. Pályája során kiemelkedő szakmai tudással, rendkívüli elhivatottsággal és emberséggel végezte munkáját. Generációk tanulhattak tőle, tudását és tapasztalatát mindig szívesen adta tovább.”

Civilek és egykori kollégák búcsúznak tőle

A mentőszolgálat Facebook-bejegyzése alatt rövid idő alatt számos megemlékezés jelent meg. Civilek, egykori kollégák és olyanok is búcsúznak Dr. Bakos Máriától, akik személyesen ismerték vagy munkája során találkoztak vele. Több évtizedes szolgálata, szakmai tudása és embersége miatt sokan őrzik az emlékét. Halálával a magyar mentőszolgálat egyik nagy tapasztalatú, meghatározó alakját veszítette el.

Az 1949. december 15-én, Budapesten született Martos Győző a Ferencváros saját nevelésű labdarúgójaként 1971-ben mutatkozott be az első csapatban, a zöld-fehéreknél nyolc idényen át szerepelt az NB I-ben, összesen 16 évig tartozott a klub kötelékébe. Miután távozott az Üllői útról, két évet a Volán SC-nél töltött el, majd 32 esztendősen Belgiumba szerződött, ahol 1984-ig, a visszavonulásáig futballozott.

Magyarországon egy bajnoki és négy MNK-aranyérmet nyert a Fradival, játszott a Dinamo Kijev elleni 1975-ös KEK-döntőben is, Belgiumban pedig 1982-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett a Waterschei együttesével.

A magyar válogatottban 1977 és 1983 között 34 mérkőzésen lépett pályára, tagja volt az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon szereplő csapatnak is.

Az 1975–1976-es idény végén átvehette a Toldi-vándordíjat, 1981-ben bekerült a Ferencváros örökös bajnokai közé.

Miután befejezte labdarúgó-pályafutását, sportvezetőként maradt a futballban: 1984 és 1991 között a Volán SC ügyvezető elnöke, 1990 és 1998 között a Budapesti Labdarúgó-szövetség elnöke, 1991 és 1992 között a Volán FC elnöke volt, később, egészen haláláig dolgozott az MLSZ szövetségi ellenőreként is.

Martos Győzőt a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Ferencváros saját halottjának tekinti.

A Martos Győző utolsó válogatott meccsén készült összefoglaló:

Gyászol a Fradi család

76 évesen elhunyt Martos Győző, a Ferencváros örökös bajnok labdarúgója. Az egykori kiváló hátvéd neve összeforrt a zöld-fehér klub történetével, amelynek mezében pályafutása legemlékezetesebb sikereit érte el.

Martos Győző a Ferencváros játékosaként egy magyar bajnoki címet és négy Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett. Tagja volt annak a legendás csapatnak is, amely 1975-ben a Dinamo Kijev ellen szerepelt a Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjében.

A harmadik csapattól jutott el a Fradi legendái közé

Martos Győző 1949. december 15-én született Budapesten. Labdarúgó-pályafutását a XVII. kerületi Sportiskolában kezdte, majd egy barátja ajánlására 1970-ben került a Ferencvároshoz. Az első csapatban 1971 nyarán mutatkozott be.

A zöld-fehérekkel az 1975/76-os szezonban nyerte meg egyetlen magyar bajnoki címét. Abban az idényben 29 mérkőzésen lépett pályára, teljesítményét pedig a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordíjjal ismerték el.

Egy korábbi interjúban így emlékezett vissza arra, hogyan került szeretett klubjához:

„– Hogy miért a Ferencváros? Én már előtte is fradista voltam, s ez nem csak amolyan lózung, és nagyotmondás, hanem tényleg igaz. A zöld-fehéreket a keresztapám révén ismertem meg, ő vitt ki mindig a meccsekre, nekem pedig hatalmas élményt jelentett Albert Flórián, Varga Zoltán és a többiek játéka. A fradizmusom innen ered… A klubhoz 1970-ben kerültem, mégpedig azért, mert játékosra volt szüksége a Ferencvárosnak. No, de nem ám az első csapatnak, hanem a – harmadiknak. Több együttese is volt akkoriban az FTC-nek, engem pedig a harmadik számúba igazoltak, de ott nem játszottam egy percet sem. Felkerültem a másodikba. Az első csapatba azért akkoriban még „meredek” lett volna odakerülni, elvégre Novák Dezső és Vépi Péter szerepelt ott, igaz, sokat mégsem kellett várnom a debütálásra –”

Két világbajnokságon képviselte Magyarországot

Martos Győző nyolc szezont töltött a Ferencvárosban. Valamennyi sorozatot figyelembe véve 346 mérkőzésen lépett pályára, és 22 gólt szerzett. A magyar bajnokságban 202 találkozón szerepelt, ezeken 8 alkalommal volt eredményes.

Pályafutását és a klubért végzett munkáját a Ferencváros 1981-ben az örökös bajnoki címmel ismerte el. Később sem szakadt el a Fradi családjától: 2018 és 2026 között az FTC Baráti Kör elnökségének tagja és egyik alelnöke volt.

A magyar válogatottban 28 évesen mutatkozott be, összesen 34 mérkőzésen viselhette a címeres mezt. Magyarországot két világbajnokságon is képviselte: az 1978-as argentínai, valamint az 1982-es spanyolországi világbajnokságon.

Legendás csapattárstól búcsúzik a Ferencváros

Halálhíre mélyen megrázta egykori játékostársait és a Ferencváros szurkolóit. Szokolai László fájdalmas szavakkal búcsúzott a klub legendájától:

„– Mérhetetlenül szomorú vagyok. Egy újabb legendás társunktól kellett fájó szívvel búcsút vennünk –”

Martos Győző nemcsak eredményeivel, hanem klubhűségével és egész pályafutásával maradandó helyet szerzett a Ferencváros történetében. Az FTC és a Magyar Labdarúgó-szövetség is saját halottjának tekinti. Emlékét a klub, egykori társai és a magyar futball szurkolói is megőrzik.

Meghalt Dr. Bakos Mária mentőorvos, aki több mint négy évtizeden át dolgozott az Országos Mentőszolgálatnál – közölte a szervezet közösségi oldalán.

Dr. Bakos Mária orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte, majd 1978-ban csatlakozott a mentőszolgálathoz. Radiológiai szakvizsgát tett, majd 1986-ban oxiológiai szakvizsgát is szerzett, ezt követően mentőszakorvosként dolgozott.

Több mint negyven éven át teljesített kivonuló szolgálatot a Budai mentőállomáson, mielőtt visszavonult az aktív kivonuló munkától. A közlemény szerint pályája során szakmai tudását és tapasztalatát rendszeresen megosztotta fiatalabb kollégáival.

Az Országos Mentőszolgálat búcsújában kiemeli, hogy Bakos Mária számára a mentők közössége meghatározó szerepet töltött be a munkahelyi kereteken túl is:

Fontos volt számára az összetartozás, a közös szolgálatok és az, hogy bajtársai ne csak a betegellátás során, hanem azon túl is számíthassanak egymásra.

Mint írják, két betegellátás között gyakran sütött palacsintát kollégáinak, a rendezvénybiztosítások alkalmával pedig figyelmet fordított arra, hogy társai ne maradjanak ellátatlanul.

Princz Moszkvában született, gimnáziumi és felsőfokú tanulmányait is ott végezte, később a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetemre járt. Az egyetem elvégzése után a Magyar Nemzeti Bank munkatársa volt 1988 tavaszáig, ekkor részt vett a Postabank létrehozásában. 1998-ig a Postabank elnök-vezérigazgatója volt.

A Postabankot a postai hálózattal összekapcsolva az OTP konkurenciájának szántak, végül azonban több mint százmilliárdba került az adófizetőknek. Az elég széles VIP-es ügyfélkört fenntartó vezetés a baráti cégeknek szabályt szegve hitelezett, majd az 1997 eleji betétesi pánik után a bank összeomlott. A Postabank-botrányról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Princz Gábort és helyetteseit 2004-ben 36 milliárdos hűtlen kezelés vádjával állították bíróság elé. A vád szerint 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és prosperáló bank látszatát keltették.

A 2004-ben kezdődött per 2009-ben ért véget jogerős ítélettel: az amúgy előzetesben egy percet sem töltő Princz Gábor 3,6 millió, három egykori helyettese pedig fejenként 1,5 millió forint pénzbüntetést kapott.

Princz a jobb- és baloldali politikai elittel egyaránt erős kapcsolatrendszert épített ki. A rendszerváltás után támogatást nyújtott a Lakiteleki Népfőiskolának és minden politikai pártnak, így a Fidesznek is, baloldali kötődése ellenére, jó viszonyt tartott fenn Orbán Viktorral is. 1992-ben egyik alapító tagja volt a Láthatatlan Kollégiumnak. Az 1998-as kormányváltás után Ausztriába költözött.

Princz Gábor később főleg idegenforgalmi és egészségügyi fejlesztésekbe kezdett, de vállalkozásai nem mentek igazán jól, próbálkozásait inkább tartozások, csődök, felszámolások jellemezték. Princz vállalkozásait előszeretettel finanszírozta a mára már bezárt Körmendi Takarékszövetkezet.

A Wikipédia szerint 1996-ban maga is szerepelt – mint a légiós tábor bankára – az általa szponzorált A három testőr Afrikában című filmben is.

„Igazi vezető volt, aki a legreménytelenebb körülmények között is képes volt motiválni. Kevesen tudják róla, hogy az újrakezdések embere volt, tele volt ötletekkel, mindig valami szakmai újdonságon törte a fejét. Mindezekben hű társra és támogató partnerre talált élettársa személyében, aki utolsó perceiben is mellette volt” – írta róla közleményben a családja.

Princz Gábort szűk családi körben temetik el.

Nyitókép: Budapest 2004. november 16. A 36 milliárd forintos hűtlen kezeléssel vádolt Princz Gábor a Fővárosi Bíróság folyosóján, az ellene és társai ellen folyó büntetőper tárgyalása előtt. (Bruzák Noémi/MTI)

Mint az a naphire.hu megírta, a bakonykoppányi édesanya Budapesten, császármetszéssel hozta világra a kisfiát. Előtte, november végén a veszprémi kórház sürgősségi osztályán jelentkezett covidos tünetekkel. Három nappal később onnan szállították Budapestre a Semmelweis Klinikára, ahol császárral hozta világra a kisfiát.

Dóra olyan súlyos állapotban volt, hogy a klinika orvosai már fel sem ébresztették őt az altatásból. Lélegeztetőgépre került, december végén pedig meghalt. – Úgy gondolom, a veszprémi kórház miatt vagyunk most itt.

Pénteken 11 órától este 9-ig az előtérben kezelés nélkül várakoztatták a terhes, súlyos beteg feleségemet – mondta keserűen a naphire.hu – nak a feleségét gyászoló Mihajlov Zsolt. – Azt 10 órás szenvedést nem kívánom senkinek.

Többször hívtam a feleségemet, hogy odamegyek érte, elviszem egy másik kórházba kivizsgálásra. De reménykedett, hogy valaki majd csak megszólítja, segít rajta.

Végül este kilenckor kiderült, hogy súlyos kétoldali tüdőgyulladása van. És ekkor kapott egy ágyat. Zsolt nem látogathatta a feleségét, csak telefonon beszéltek. Szombaton már csak smsben tudtak üzenni egymásnak, mert az asszony annyira rosszul volt, hogy nem tudott megszólalni.

– Még a veszprémi kórházban volt, amikor utoljára telefonon beszéltünk. Az utolsó szavaival is a kislánya, Zorka miatt aggódott. Azt kérdezte, hogy van, eszik-e rendesen, jól viselkedik? – emlékezett a gyásztól megtört édesapa. Dórát csak három nap múlva, hétfőn vizsgálta meg egy nőgyógyász.

Azonnal intézkedett, hogy a kismamát szállítsák Budapestre, a Semmelweis Klinikára, ahol altatásban, császármetszéssel világra hozta a kisfiát. Azonban olyan súlyos volt az állapota, hogy az orvosok lélegeztetőgépre tették és mélyaltatásban tartották.

– Örülnöm kellett volna, hogy megszületett a kisfiam, ehelyett rettegtem, hogy mi lesz a feleségem sorsa? – folytatta
– Ami rosszat csak el lehet képzelni, minden a nyakunkba zúdult. Dóra lépe, veséje leállt, agyvérzést kapott. Minden nap imádkoztam a felépüléséért. Csütörtök volt, amikor megcsörrent Zsolt mobilja. Egy budapesti számról hívták. Rögtön tudta, hogy a klinika az. És megtörtént, amitől a legjobban félt: meghalt a felesége. – Nem is tudtam végighallgatni az orvost.

A kislányom azóta gyakran sír, keresi az édesanyját. Próbálom elterelni a figyelmét róla, de nem sikerül. Szerencsére a húgom sokat segít a napi feladatok elvégzésében. De a feleségemet senki nem adhatja vissza – sóhajtotta a könnyeivel küszködve Zsolt. Hiába kerestük az ügyben a veszprémi kórházat, hogy feltegyük a kérdéseinket, amint válaszolnak rájuk, közöljük a kórház álláspontját.

Ma délután meghalt Jozsi, tiktok lett népszerű a táncos videóival, 54 éves volt. Nagyon beteg volt szegény daganatos volt.

Az utobbi idobe kemot kapott. A hideg ki rázott. szegény ,nyugodjon békében. sose sértett meg senkit. Csak jól érezte magát.

Táncolt, hogy másoknak jó kedvet adjon. Angyalok őrizzék álmát! Nagyon jó ember volt,segített rengeteg embernek. Mostmár a feleségével van, nyugodj békében!

@bestofjutub Táncolj világ #nekedbe #foruyou #foryoupage #bangojozsef ♬ eredeti hang – MINDEN A TERV SZERINT HALAD

– Bélának többek közt májzsugorodása, veseelégtelensége volt, és olyan súlyos állapotba került, hogy otthon a szüleink már nem tudták ellátni. Nem akart kórházba menni, mintha tudta volna, hogy már nem is jön ki onnan – kezdte lapunknak Viktória.

– Úgy gondoltuk, a fővárosban jobb ellátást kaphat, mint Salgótarjánban, így a Honvédkórházba került. Ott kiderült, a szervi problémákon felül tályog van a lábán, azonnal műteni kellett. Előtte is alig tudott járni, az operáció után pedig egy harminccentis vágásnak is gyógyulnia kellett. A Honvédkórházban a szükséges protokoll után úgy döntöttek, átteszik egy másik fővárosi intézménybe, amelyről később tudtam meg, hogy csak halálsorként emlegetik…

Bélát a szerettei külön engedéllyel látogathatták, édesanyja Budapestre költözött, hogy a fia közelében lehessen. A család bízott a felépülésében, ám az átszállítást követően minden rosszra fordult.

BÉLA MINDÖSSZE 37 ÉVES VOLT

– Akkor már pelenkázni kellett az öcsémet, magatehetetlen volt. Mivel az ápolók nem figyeltek rá, nem tették rendszeresen tisztába, az ürülék belefolyt a sebbe és elfertőződött. Vérmérgezést kapott, majd kétoldali tüdőgyulladása is lett, mivel még a takaróját is elvették, éjjel pedig fázott– emlékezett vissza Viktória.

A színésznő szerint ez a bánásmód felfoghatatlan és megbocsáthatatlan.

– Megalázták, lelkileg bántalmazták, gúnyolták, ráadásul nem is látták el megfelelően. Édesanyám telefonon nem egyszer volt a fültanúja annak, hogyan beszéltek vele. Béla egyik éjjel leesett az ágyról, utána kikötözték, pedig ezt semmi nem indokolta, nem volt erőszakos. Nem tudott enni-inni, mozogni, tisztálkodni, az ápolók pedig ezen szórakoztak. Volt, hogy Béla éjjel sírva hívta az édesanyánkat, hogy miként bánnak vele. Amikor bementem hozzá, rá sem ismertem.Nyújtotta a kezét, zokogva mesélte, hogyan bánnak vele, azt kérte, vigyük haza, mert ennél a bánásmódnál még a halál is jobb.Bevásároltam neki, ruhákat vittem be, de minden eltűnt. Mindenét elvették, a cipője is eltűnt, papucsban hozták haza a szüleim – mesélte elborzadva.

A fiatal férfit hazaengedték, de az állapota mit sem javult.

– Béla egyik szobatársa azt mondta anyunak, minden igaz, amit az öcsém mondott. Megalázták és bántották. A kórházból felhívták a szüleimet, hogy azonnal vigyék el az öcsémet, mert nincs sebészük, nem tudják ellátni a sebét, utána pedig ne is hozzák ide vissza, hanem vigyék el a salgótarjáni kórházba. Bár mentővel kellett volna őt szállítani, a szüleim maguk jöttek fel érte és vitték el a tarjáni SZTK-ba, ahol átkötötték a sebét, és azt mondták az ottani orvosok, hogy nem értik, hogyan engedhették ki ilyen állapotban, ezután ­anyuék hazavitték. Béla örült, még sírt is a boldogságtól, hogy otthon lehet, ám pár óra múlva fennakadt a szeme és elvesztette az eszméletét. A kiérkező mentők három órán át küzdöttek, hogy visszahozzák az életbe – mesélte Szorcsik Viki, akinek az öccsét ezután a salgótarjáni kórház intenzív osztályára szállították.

VIKTÓRIA, BEATRIX ÉS BÉLA ÖSSZETARTÓ TESTVÉREK VOLTAK

– Anyu mindennap látogatta, etette, ha beszélt hozzá, néha kinyitotta a szemét. A halála előtti este hívtak minket, hogy menjünk be elbúcsúzni, de akkor már nem volt magánál. Hörgött, folyt a szájából a vér. Csak fogtam a kezét és elköszöntem tőle. Hajnalban vele álmodtam, tudtam, hogy meghalt, egy perccel később pedig jött is a telefon a kórházból. Mindent megtettek érte, de már nem tudtak segíteni – sóhajtott a színésznő.

– Ezt az ember nem tudja elfogadni… Rendszeresen járok ki a sírhoz, viszek virágot, és próbálom a szüleimet is támogatni, mert összetörtek.

Viktória és családja nem tett panaszt a kórházban, a tragédia annyira lesújtotta őket, hogy egyelőre nem tudtak ezzel foglalkozni.

– Tehetetlen düh van bennem, sosem bocsátom meg, hogy így bántak a testvéremmel. Nem fogok hallgatásba burkolózni, azt akarom, mindenki tudja, hogyan bánnak némely kórházban a kiszolgáltatott, beteg emberekkel. Mi csak jót akartunk Bélának, hogy a fővárosba vittük, de ha ezt nem tesszük, talán még mindig élne. Nem ember az, aki így viselkedik egy kiszolgáltatott helyzetben lévő beteggel. Nem akarunk kártérítést, mert nem megyünk vele semmire, őt már semmi nem hozza vissza, de azt akarom, ez soha többé ne történhessen meg senkivel. Ne gúnyolják a beteget, egyetlen ápoló se tehesse meg, hogy nem tesz tisztába egy beteget, vagy hogy ellopják a tulajdonát – bosszankodott Viktória.

Megígértem az öcsémnek a halálos ágyán, hogy az egész világ megtudja, hogyan bántak vele, és nem félek a következményektől sem.